Antistigma program

A Moravcsik Alapítvány Kuratóriumi elnökének, dr. Simon Lajosnak vezetésével létrejött antistigma munkacsoport elsődleges célja egy nemzeti szintű hatékony antistigma program kidolgozása, mely a pszichiátriai betegséggel (pszichoszociális fogyatékossággal) élőkkel szemben megnyilvánuló stigmatizáló attitüd mérséklésére, valamint a rehabilitáció folyamatában a felépülési modell szemléletéhez illeszkedve a pszichiátriai betegek hatékonyabb társadalmi beilleszkedésére irányul.

A mentális zavarral (pszichoszociális fogyatékossággal) élőkkel szemben megnyilvánuló stigmatizáció jól ismert, általános jelenség, mely bár jellegzetes eltéréseket mutathat, nem korlátozódik egyes országokra, közösségekre. A stigma, legyen szó annak bármely altípusáról, jelentős hatást gyakorol a pszichiátriai ellátás, gondozás sikerére és a mentális betegséggel élők életminőségére. Nemzetközi szakirodalmi adatok alapján a mentális zavarral élők közel 50%-a tart attól, hogy betegsége miatt igazságtalan bánásmódban lesz része. Közel egyharmaduk tapasztal mentális zavarával kapcsolatba hozható hátrányokat a munkavállalás területén, és csaknem minden ötödik beteg számol be nehézségekről a pénzintézetekkel, biztosítókkal való együttműködés terén. Sajnos a betegek részéről a diszkriminációra irányuló tapasztalatok az egészségügy területén is általánosnak tekinthetők, mely a szakirodalom alapján leggyakrabban a tünetek bagatellizálásában érhető tetten. A stigmatizáció hatása ugyanakkor túlmutat az egyéni nehézségek szintjén. Országokon átívelő általános jelenség, hogy az állami fenntartású egészségügyi intézményekben a pszichiátriai ellátás fejlesztésére kevesebb összeget fordítanak.

Magyarországon a helyzet a nemzetközi viszonyokhoz képest sajátosnak tekinthető. Egyrészt azért, mert a téma sajnos még mindig kevéssé kutatottnak mondható, ami részben a hiányzó validált mérőeszközök számlájára írható. Másrészt a pszhichiátriai betegségeket illetően továbbra is a biomedikális szemlélet uralkodik. A pszichiátriai betegek társadalmi elkülönítése máig több szinten nyilvánul meg, hiszen a betegek ellátásának továbbra is fontos színterét képezik a zárt elmeszociális otthonok, a problémáról nem esik szó a médiában, az átlagember pszichiátriai betegségekre vonatkozó ismeretei erősen korlátozottak, a közösségi pszichiátriai szemlélet pedig inkább csak egyedi kezdeményezések formájában él melyek sajnos egyelőre kevésbé tudtak teret nyerni.

A kutatócsoport arra vállalkozott, hogy nemzetközi gyakorlatban ismert és validált, a stigmatizáló attitüd vizsgálatára szolgáló mérőeszközök lefordítását és pszichometriai validálását követően átfogó felmérést végez a magyarországi helyzet feltérképezése érdekében, különös tekintettel a pszichiátriai betegpopulációra, a klinikumban, a szociális ellátásban dolgozó szakemberekre és a lakosságra. A felmérést követően a már létező, elsősorban a közösségi pszichiátriai ellátás hatókörébe tartozó, a mentális betegségekkel szembeni stigmatizáló attitűd visszaszorítását is célként deklaráló „Antistigma programok” hatásvizsgálatát végzik el, mely fontos alapját képezi egy átfogó, az egész országra kiterjeszthető program kidolgozásának. A program létrehozása és vizsgálata hosszabb távon a betegek stigmatizációra visszavezethető egyéni terheinek csökkentésében és a következményes, az egészségügyi és szociális rendszerre, tágabb környezetre és a társadalomra gyakorolt többletköltségek mérséklésében fontosak.